MÁV-START fizetési felszólítás

Nemrég kaptam egy ajánlott levelet a MÁV-START Pénzügyi Szervezettől. Egy több mint 9 hónapos (!) tartozásomról írnak benne, amiről már rég azt hittem, hogy törölték, mivel jogtalan volt. Akkor történt az eset, amikor a Budapest-Bérletek 3 nappal hosszabbítva voltak a BKV sztrájk miatt, de erről a jegyvizsgáló nem volt megfelelően tájékoztatva.

Akkor 6125 Ft volt a teljes összeg, mostanra 16555 Ft-ot akarnak tőlem. Mondanom sem kell, elég ideges lettem, amikor ezt megláttam, ezért írtam is nekik egy e-mailt, benne pár fájlt csatolva.

Azokat ide is csatolom, meg az egész felszólító levelet is.

Tisztelt MÁV-START Zrt. Ügyfélszolgálat, Pénzügyi Szervezet!

A tegnapi napon (2010. december 1-én) kaptam kézhez a Gy.70-001-250577/2010 iktatószámú, "fizetési felszólítás" tárgyú postai levelüket. Jelzem Önöknek, hogy a benne szereplő 2010. február 18-i 6125 Ft-os utánfizetés megállapításával továbbra sem értek egyet, így sem azt, sem a 9000 Ft-os késedelmi díjat, sem az 1000 Ft-os kezelési költséget, sem a 430 Ft-os postaköltséget nem vagyok hajlandó megfizetni. Ugyan nem vagyok köteles, de az alábbiakban szeretném részletezni, miért.

Mint ismeretes, a 2010. január 12. és 17. között lezajló BKV sztrájk miatt bizonyos Budapest-Bérletek 3 nappal tovább voltak érvényesek, a BKSZ megléte miatt egységesen a BKV Zrt, a Volánbusz Zrt., és a MÁV-START Zrt. járatain is. Ezek azok a havibérletek voltak, melyek legalább egy sztrájknapot magában foglaltak a rajtuk lévő érvényesség utolsó napjához képest, vagy érvényességük kezdőnapja január 18-a és január 22-e közötti időpontra esett (a 18-át és a 22-ét is beleértve).
[Forrás: http://bksz.hu/index.php?p=hirek_details&azonosito=479, http://mav-start.hu/hirek/hir.php?mid=14b5da04754d78]

Az én havibérletem ("Havi Budapest-Bérlet tanulóknak", BKV pénztárban vásárolt, sorszám: 174926) eredetileg 2010. január 17. és február 16. között volt érvényes, vagyis egy sztrájknapot magában foglalt az érvényessége, így az előbb leírtak és a hivatkozott oldalak alapján február 16. helyet 3 nappal tovább, február 19-ig volt érvényes.
[A bérlet másolatát csatoltam jelen levelemhez. (berlet.jpg)]

A 2010. február 18-án a 2816 számú vonaton szolgálatot teljesítő 26013475 törzsszámú jegyvizsgáló ezzel a ténnyel nem volt tisztában, és nekem sem hitt. Úgy vette, mintha bérletem utolsó érvényességi napja február 16. lett volna, nem pedig február 19., így menetjegy nélkül utazónak tekintett, és kiállította a 001-050577 számú utasleadási lapot, melyre a Kőbánya-Kispest - Pestszentimre viszonylatért 125 Ft menetdíjat, valamint ezen felül 6000 Ft pótdíjat, összesen 6125 Ft-ot jegyzett fel. Továbbá - külön kérésemre - az alábbi szöveget is ráírta:
"174926 sz. Tanuló bérlet érv: 10.01.17 - 2010.02.16."
Adataimat megadtam, majd a lapot a "nem értek egyet" szöveg aláhúzása után aláírtam.
[Az lap másolatát csatoltam jelen levelemhez. (utasleadasi.jpg)]

Mivel biztos voltam benne, hogy a vonaton nekem volt igazam, továbbá bíztam abban, hogy Önök erre vizsgálatuk során maguktól is rá fognak jönni, hiszen minden szükséges adattal rendelkeztek, az üggyel a későbbiekben nem foglalkoztam.

Továbbra is úgy gondolom, hogy az Önök feladata lett volna az eset kivizsgálása, és erre külön nem kellett volna felszólítanom Önöket, mivel a helyzet egyértelmű volt, miután a "nem értek egyet" szöveget húztam alá. Önök ezt nem tették meg, legalábbis az eredménye nem látszik, és postai levéllel zaklatnak engem.
Különösen felháborító, hogy levelüket csak 2010. november 16-án keltezték, majd november 30-án adták postára, így több mint 9 hónap után szembesültem vele, hogy Önök szerint továbbra is tartozásom van, amit ráadásul a keltetéstől számítva 30 napon belül kellene befizetnem, csakhogy a keltezés és a postára adás között is 14 nap telt el. (Annyira nem lep meg ez a dolog, a vonataik is hasonlóan járnak az országban, de azért mégis elég nagy pofátlanságról van szó.)
Összességében nem is értem, mit csinálnak a Pénzügyi Szervezetnél, de úgy tűnik, érdemi munkáról szó sincs.

Tájékoztatom Önöket, hogy amennyiben olyan postai levelet kapok Önöktől, melyben nem a feltételezett tartozásom eltörléséről tájékoztatnak, hanem esetleg továbbra is követelésük van felém, vagy további adatokat kérnek be, arra válaszolni nem fogok, és természetesen fizetni sem, továbbá zaklatásért feljelentést teszek Önök ellen, mivel minden kétséget kizáróan nekem van igazam, és minden szükséges adatot megadtam.
Már így is többet tettem, mint amire köteles lettem volna, azonban úgy gondoltam, ezzel megkönnyítem a helyzetet, illetve jelzem a gondom a hiányosságaikkal kapcsolatban.

[Illetve felhívnám figyelmüket, hogy levelük megszólítás utáni második bekezdésében nyelvhelyességi hiba van. Helyesen: "összesen 16555 Ft-ot" (ki kell tenni a tárgyragot, ott sem maradhat el). Kérem, erre figyeljenek oda egy ilyen jellegű hivatalos levélben, mert elég szánalmassá teszi Önöket még ez is.]

Tisztelettel:
...

És alább a csatolt fájlok (felszólítás, bérlet, utasleadási lap) némileg cenzúrázva:

(Utólagos megjegyzés: valóban, az én levelemben is van elírás. De az én levelem nem sablonszövegre épül, az én levelem nem 9 hónapig készült, és az én levelemet nem olyan emberek írták, akiknek kizárólag ez a munkájuk.)

Jogosítvány

2010. október 7-e óta elmondhatom magamról, hogy "jogosítványra jogosult" vagyok, vagyis megvan a három közlekedési vizsga (KRESZ, rutin, forgalom), a Vöröskeresztes elsősegélynyújtó vizsga, na meg persze az orvosi alkalmassági.

Már csak el kell mennem néhány "kedves" helyre, fizetnem 4000 forintot, és 1-2 héten belül meg is jön a kis kártya, amivel végre jogosult leszek autót vezetni.

De hogy is jutottam el idáig?

Az egész egy gimnáziumi, kedvezményesnek mondott autóvezetés-oktatással indult. (Úgy hirdették, hogy minden meglesz 54000 forintból!) Erre jelentkeztem 2008. októberében, és novemberben le is tudtam a KRESZ-tanfolyamot. Majd 2008. november 26-ra a 6300 forintba kerülő orvosi alkalmasságit is megszereztem. Így sikerült még 2008. december 15-én, elsőre levizsgáznom elméletből ("közlekedési alapismeretek"). Semmi probléma nincs ezzel a vizsgával, gyakorolni kell rá a kapott CD-vel, és kész.

Ezek után rövid szünet következett. Majd 2009. januárban kiderült, hogy az autósiskola tanfolyamot szervez az elsősegélynyújtó vizsgára is. Az már egy érdekes dolog volt, hogy ennek az ára az előre megadott díjon felül 6000 forint volt, és korántsem tanítottak meg mindent. Kaptam is egy csekket az akkori vizsgadíjról (4300 forint), mondván, biztos mindenki hamar leteszi majd ezt a "nagyon egyszerű" Vöröskeresztes vizsgát. Be is fizettük ezt a csekket február környékén.

Ami viszont nem történt meg, az a vizsgára történő jelentkezés, ebből fakadóan a vizsga sem. Tehát az elsősegélyt kicsit elnapoltam, és mentem inkább jelentkezni vezetés gyakorlatra. Akkor kellett befizetni a tanfolyam díjának 2. részletét, és azzal együtt jött ki az a bizonyos 54000 forint. Tehát joggal gondoltam, hogy többet már nem kell fizetni.

Sikerült is jelentkeznem, járogattam is vezetni február-márciusban, egész jól ment, amit nem tudtam, megtanultam, és miután hazaértünk Németországból, a hammi cserediákprogramból, 2009. április 9-én sikeresen le is vizsgáztam rutinból ("járműkezelés"). Ez még mindig egy egész elfogadható vizsga volt.

Aztán tovább is léptem, jelentkeztem forgalomra, de azt már személyesen az oktatónál. Érdekes módon kért tőlem olyan 14000 forintot, amit nem értettem, de kifizettük. Elkezdtem tanulgatni a közúti vezetést, de ez nagyon elhúzódott. Azt a 21 órát egészen a következő tanév kezdetéig nem sikerült levezetnem, körülbelül október-novemberre sikerült. Aztán kaptam egy vizsgaidőpontot 2009. november 26-ra (ekkor már 1 éves volt az orvosi alkalmassági), amire el is mentem, de aztán sikeresen megbuktam.

Méghozzá min? Azon, hogy túl lassan mentem. Igen, kb. 30-cal mentem végig egy 300 m-es szakaszon úgy, hogy volt két jobbkezes utca, majd a végén STOP-tábla. A vizsgabiztosnak ez nem tetszett, szerinte 6-an megelőztek szabálytalanul, tehát nagyon akadályoztam a forgalmat, így helyet cseréltünk az oktatóval. Az már más kérdés, hogy amúgy is megbuktam volna, mivel az oktatóm nem tanította meg az egy ívben visszafordulást.

Egy jó időre felhagytam az egész vezetés dologgal, kissé ellenszenvessé vált az oktatóm is, aki nem is tanított meg mindent, meg amit tanított, azt sem megfelelően. Így egészen 2010. áprilisig váratott magára a dolog, amikor is újra elkezdtem vezetni egy ismerős oktatóval. Meg is tanított mindent, 2010. május 4-én, a matekérettségi után pedig sikeresen letettem a forgalmi vizsgát is. Így sem tetszett persze minden a vizsgabiztosnak, de meg nem buktatott.

Ezek után jött a rémálom: még mindig nem volt meg az elsősegély! A vizsgadíj már be volt fizetve, csak elő kellett volna keresnem a csekket, ami ezt igazolta. Nem lett meg, fel kellett hívni őket, nagynehezen kikeresték a rendszerből, én meg még tovább húztam a jelentkezés, így végül 2010. júniusban sikerült ezt megtenni. 2010. június 15-re az érettségi időszakban kaptam időpontot. Tanulnom internetes anyagokból kellett, sajnos más forrásom nem volt. El is mentem vizsgázni, és sajnos ott sem mentem át.

Megint egy nagyon hosszú idő telt el, mire újra jelentkeztem. 2010. október 7-re kaptam időpontot, 3-tól fél 6-ig várakoztam a Vöröskereszt kelenföldi központjában, majd utolsóként sikerült megszereznem az igazoló papírt. Nem mondom, hogy kiérdemeltem, de ez egyáltalán nem számít, lényeg, hogy megvan.

Hétfőn megyek az NKH-hoz kiváltani a "vizsgaigazolást", amit a vizsgalap és az elsősegély-igazolás bemutatásával adnak ki, majd azzal és az orvosi alkalmasságival kedden megyek az okmányirodába, ahol ezeket ellenőrzik, elkérnek 4000 forintot és csinálnak rólam egy képet. Ezután 1-2 héttel meg is kapom a jól megérdemelt jogosítványomat.

Mi is a mérleg? Mérföldkövek voltak:

2008. november 26.: orvosi alkalmassági

2008. december 15.: közlekedési alapismeretek

2009. április 9.: járműkezelés

2010. május 4.: forgalom

2010. október 7.: elsősegélynyújtás

(2010. október 11.: NKH)

(2010. október 12.: okmányiroda)

Tehát a 2 évbe még bőven belefértem. Persze nem lett volna muszáj beleférni, a forgalmi vizsga óta már nem veszhetett volna el semmi.

Remélem, mindenkinek megmutattam, hogyan NE szerezzünk jogosítványt. Semmiképp nem érdemes 2 évig húzni, mert így a legfárasztóbb. Persze legalább vissza lehet emlékezni rá, és jókat lehet röhögni, de talán jobb hamar túlleni rajta...

HTML5

Bár egy teljesen új, még kiforratlan szabványról van szó, mégis ez lesz az, ami a jelenleg mindenhol használt HTML4.01 és XHTML1.0 nyomdokaiba fog lépni.

Kikerülnek belőle a korábbi verziókban is elavultnak minősített formulák, és rengeteg új dolog is bekerül - csak néhány példa: video-audio, offline használat, rajzolás, a CSS3-mal pedig teljes vizuális élmény az eddig használt Flash, JS, Google Gears és egyéb kiegészítők nélkül. Így végre lesz egy egységes, jól használható szabvány a weben.

A legfrissebb böngészők (Chrome, Opera, Firefox) a már elkészült funkciók többségét jelenleg is támogatják, és a régebbiek is "megtűrik", így az egyik weboldalamat, a http://e5tv.co.cc-t teszt jelleggel át is írtam HTML5-re. Túl sokat ez persze nem jelent, de azért haladni kell a korral...

Érettségi

Egyik nap felvetődött bennem, miért is tartják az írásbeli érettségik nagy részét reggel 8 órától.

Hogy az érettségizőknek korán kelljen kelniük, ezzel is imitálva, hogy az érettségi mennyire fontos, komoly és fegyelmezett dolog? Hogy a munkába és igyekvőkkel együtt nyomorogjanak a tömegközlekedési eszközökön, mert mégis milyen lenne, ha erre a fontos, komoly és fegyelmezett dologra kényelmesen jöhetnének be?

Azóta is töröm a fejem, kérdeztem erről néhány embert, de választ azóta sem kaptam. A leghosszabb írásbeli érettségi 4 órás, vagyis 10 órai kezdettel legkésőbb délután 2-re mindegyiknek vége lenne.

De nem. A diákoknak meg kell mutatni, hogy itt micsoda fegyelem van! Reggel 8-ra mindenki érjen be, nehogy kényelmesen, kipihenten, nyugodtan és feszültségmentesen mehessen érettségizni.

Nyugati

Az alábbi bejegyzést még az IJC blogon publikáltam 2009. február 1-én, azonban a blog közben megszűnt, ezért, hogy ne vesszen el végleg, áthelyeztem ide. Kellemes olvasást!

Lassan egy éve vágtunk bele a címben szereplő Nyugati nevű pálya elkészítéséhez, amely Budapest-Nyugati pályaudvar számítógépes mását lesz hivatott megjeleníteni. A technikai kivitelezés Fasten90-é, én pedig a Nyugati és a vasút elkötelezett híveként "szaktanácsot" adok, információkat gyűjtök, fényképezek, és lektorálom az elkészült textúrákat, screenshotokat.

Annak idején elkészültek a pálya alapjai, azonban ezután (elfoglaltságunk és lustaságunk miatt) egy hosszabb szünet következett. Körülbelül egy hete fogtunk bele ismét a munkába, most már a pályaudvar apróbb részleteinek kidolgozása végett. Ehhez még több képre volt szükség, ezért meglátogattuk a pályaudvart egy fényképezőgép társaságában.

Összesen 110 kép készült a sajnos nem túl fényes téli napon, ezek közül mutatom be a legjobban sikerülteket és legérdekesebbeket:


Bevallom, az első képpel rögtön csaltam, mert nem saját, és nem is kell a pálya készítéséhez, csak a pályaudvar külsejét és környezetét szeretném bemutatni vele

A csarnok melletti épület

Szinte hihetetlen, hogy ilyen tiszta is tud lenni


Induló vonatok


Három féle jármű: Bpmot, M41, Bhv - A mozdony ablakán megcsillan a torony


A szóban forgó torony a csarnokkal

A Nyugatiban vasszigor van...

Még aznap este átküldtem a képeket Fasten90-nek, aki azonnal nekifogott a textúrák elkészítéséhez. Másnap este már véleményezhettem is az játék közben készült screenshotokat. Nos, meg kell hogy mondjam, a képek nézegetése közben elfogott a "Nyugati-érzés", ami azt jelenti, hogy szerintem igen élethűre sikerültek.

Amik engem a legjobban megfogtak:

Mintha csak ott lennék... [már nem a pisztoly miatt :D]


Felnézek a hírhedt aluljáróból...


Most meg visszanézek...


Az egész külső vágányok felőli kijárat felülről


A kerítés mögött egy összebarmolt Bmx


A csarnok (személy szerint a kedvenc helyem), a 11. vágányon egy érdekes kocsi-összeállítással [akiket zavar: igen, tudjuk, vannak bizonyos kocsimagasság-problémák]


A "nagy tábla", a Nyugati híres találkozóhelye szintén a csarnokban - a kedvenc screenshotom


Szintén...


Az átjárható kocsi még mindig a csarnokban, a 13. vágányon [igen, érdekes még a kerékelrendezés :-)]


Ugyanennek az előtere belülről, még tető nélküli állapotban, kicsit zöldesebb ülésekkel

Remélem, hogy ezeken a képeken keresztül be tudtam mutatni a Nyugatit, mind az "eredeti" pályaudvart, mind a pályát. Mivel ti is láthattátok, hogy egy nagyon nagy és összetett pályáról van szó, még egy darabig el fog tartani a készítése, de ha minden jól megy, most már nem kell hosszabb időre leállnunk, és folyamatosan épülni-szépülni fog a mű!

Remélhetőleg hamarosan újra jelentkezem ezzel kapcsolatban!

Éljen a Nyugati! :)

Németországról, Solymossnak

Az alábbi kis történetet, amely a 2009. júniusi németországi utunkról szól, eredetileg az osztályfőnökömnek, Solymoss Miklósnak írtam meg, amiért nem vittem vissza az első tanítási héten a bizonyítványomat. Ő különböző oldalszámű "fogalmazás" íratásával szereti bűntetni az apróbb vétkeket elkövető diákjait. (Egyébként nem magyar-, hanem kémia- és biológiaszakos tanárról van szó.) Nekem 2 oldalt kellett írnom, neki nagyon tetszett.

Miért nem vittem be a bizonyítványomat a múlt hét végéig?

A történetet még a nyár elejével kezdeném. Ugyanis egyértelműen arra vezethető vissza minden. Végre vége lett a tanításnak, minden nagyon szép volt. 12-én volt az utolsó tanítási nap, 17-én pedig indultunk Németországba, úgy, hogy nem volt szállásunk: a terv az volt, hogy majd keresünk egy szép kis helyet egy eldugott erdőben, ahová leverjük a sátrat; a cuccokat napközben elássuk egy gödörben, és minden nagyon jó lesz (ugyanis senki nem tudta ott, hogy megyünk). Ennek folytán kb. 35 kiló csomaggal indultunk reggel Ferihegy 1 repülőtérről, az egyik haverommal.

Beszállás, repülő fel, repülő le, kiszállás, és már ott is voltunk Dortmundban. Mivel ott egyikünk sem volt ismerős, rögtön indultunk busszal és vonattal Hammba, a cserediákprogram helyszínére. A pályaudvaron megvettük szépen a napijegyünket a buszra, majd nem sokkal később elindultunk a 33-as busszal a külvárosba. Mentünk, mentünk, míg egy szép kis erdőhöz értünk a város csatornája mellett. Odagyalogoltunk, megállapítottuk, hogy ez egy jó hely. Kiástuk a gödröt, kijelöltük a sátorhelyet, a gödörben elhelyeztük az odavaló dolgokat, beástuk, majd bementünk körülnézni a városba. Nézelődtünk, vásároltunk, stb. ilyesmi. Majd visszamentünk a szállásra. Este volt már, néhány sör után lefeküdtünk. Akkor még egész meleg volt...

De az idióta (persze csak kedvességből) haverom úgy gondolta, hogy ő nem hoz hálózsákot. Az ásás közben meg rádöbbent, hogy igen, majd a szemeteszsákot, amiben a csomagokat is elástuk, húzza majd a lábára, és minden rendben lesz. Hát rendben is volt, egészen addig, amíg kb. 15 fokra nem hűlt a levegő. Akkor a kedves barátom itt-ott matatni kezdett, minden elővett, ami tartja a hőt. Ez úgy 2-3 óráig tartott összesen, addig aludni nem lehetett a zörgéstől. Végül pedig arra döbbent rá, hogy így sem lesz jó, úgyhogy hajnali 4 körül felkelt, és elment a városba sétálni. Majd fél hatkor visszajött, és be nem bírta fogni a száját. Tehát aznap mindketten sokat aludtunk...

Másnap a haver úgy döntött (hivatalosan közösen döntöttünk úgy), hogy felkeressük a volt cserediákokat, és meghívatjuk magunkat hozzájuk. Nem igazán támogattam az ötletet, mert nekem megfelelt a sátor a szabadban, meg ha befogadnak minket, akkor már végig csak velünk fognak foglalkozni, nekünk meg nem lesz szabad percünk. De azért kiálltam az iskola elé, várni őket, amíg a haverom hálózsákot válogatott magának a távoli bevásárlóközpontban – nehogy aztán segítsen belátni a hatalmas iskolát (mivel én még egy plusz embert is kerestem, akitől nem a szállás kellett).

Vártam, néztem, az órák alatt, amíg biztosan nem jönnek ki, ettem, ittam, vásároltam. Nagyon sok idő eltelt, volt, amikor sokan kijöttek, de őket nem láttam meg. Ezért még nagyon sokat vártam ott, de csak a harmadik embert pillantottam meg, ahogy elsuhan a biciklijével, ezért vele sem vettem fel aznap a kapcsolatot.

Laci (hívjuk így a haveromat) persze baromi ideges lett, amikor megtudta, hogy nem találkoztam velük. „Most mi lesz, itt el nem töltök még egy éjszakát!” „Miért nem figyeltél jobban, most mégis mit csinálunk?” Válasz: „Mi a gond? Nem fogunk ebbe belehalni!” „Majd holnap megkeressük őket együtt, ha olyan fontos.” Kb. így ment két óráig, míg közben kiderült, hogy a kedves haverom hazaszólt Magyarországra egy másik havernak, hogy szóljon már a neten a cserediákoknak, hogy itt vagyunk, és hátha befogadnak minket. Enyhén szólva is ideges lettem, hogy minek kell magunkat lejáratni, meg hülyeségeket szervezni. De végül is belementem, hogy rendben, mondjon el akkor mindent, már nem érdekel az egész. 15 perc múlva megjelentek a rég látott német barátaink az erdő szélén. Meglepett arc, sok kérdés, majd hirtelen megérkezik az apuka is. „Csomagoljatok össze, megyünk át hozzánk.” Róla azt érdemes tudni, hogy nagyon kedves, segítőkész és nagylelkű ember. Tehát számára tényleg nem volt kérdés, hogy befogadjon minket a telekre. (Persze szóba került az is, hogy a házba, de azt már tényleg visszautasítottuk.)

Érkezés a birtokra, hely kiválasztva. Éppen azon tanakodnak, melyik zsinór a jó, amivel kihozhatják nekünk 50 méterről az áramot. Mi azon tanakodunk, hogy hol van a sátornak ez meg ez a része, hol van a matrac kupakra, stb. ilyesmi. A matrac kupakja baromira nem lett meg, de azóta sincs... Mindegy, majd ők felfújják, és szereznek kupakot is! Tényleg, már túl kedvesek is voltak. Kezdtük magunkat kellemetlenül érezni. De végül is felállt minden, mi lefeküdtünk, de hálózsák az egyik félnek még mindig nem volt. A hideg meg ugye a telekre is bejön, nem csak az erdőbe. De az éjszaka viszonylag zörgésmentes volt.

Másnap meg bementünk az ikrekkel (mert azok voltak) az iskolába. Sikerült felkelni, fürdőszobát használni (azért nem zuhanyzót, csak csapot), még biciklit is kaptunk. Megleptük a két másik embert is, akiket ismertünk a márciusi kocsmázásból. Még jó, hogy az első kérdése az egyiknek az volt: „És hol van Bence?” Még mindig meg kellett találnom viszont azt a harmadik (ötödik) embert, akivel még nem sikerült beszélni. Elég nehéz művelet volt, de sikerült. Azt most nem részletezném, hogy hogyan kell úgy csinálni 3 hónap után, mintha valaki nem is ismerné az illetőt, pedig 3 hónapja órákat elbeszélgetett vele séta közben... Lényegtelen.

Ezek után Lacival is normalizálódott a viszonyom, már ő is meg volt elégedve a szállással (egyébként az erdő és a gödör is az ő ötlete volt eredetileg, de később én támogattam leginkább). Még egyszer-kétszer be kellett fűteni a sátorban egy dezodorral, de utolsó előtti éjszakától még hálózsákot is kaptunk (illetve kapott ő). Éltük az életünket a németekkel, vittek minket ide-oda, folyton csak velünk foglalkoztak, nagyon kedvesek voltak, de kicsit sok volt, mert eredetileg nem ezért mentünk ki. Amikor nem voltunk velük, mindig ugyanahhoz a gyrososhoz jártunk, na meg azért néha tudtunk egy kis alkoholhoz is jutni.

A végén még azt is felajánlották, hogy kivisznek minket a reptérre. Ezt elfogadtuk, ki is vittek minket, majd könnyes búcsút vettünk, és visszatértünk Budapestre, ahonnan bejöttünk a Nyugatiba a gyönyörű magyar vonattal. Összesen 8 napot töltöttünk kint, és összegezve nagyon jól éreztük magunkat.

Aznap kaptam meg a szóban forgó bizonyítványt is Magyarországon maradt kapcsolattartó haveromtól, akit hívjunk most Balázsnak. Odaadta, és minden rendben is volt, csak a nyár eleji és a nyár végi (amiről most hely hiányában nem írok) események miatt teljesen elfelejtettem a múlt héten behozni.

Jól kezdődik az év, ezek szerint az egész ilyen jó lesz!

Itt most befejezem, köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Bemutatkozás

Mindenkit szeretettel üdvözlök!

A tegnapi tömény Barosstelep-bejegyzés után illene bemutatkoznom: Pőcze Bence vagyok, jelenleg 17 éves, felsőpakonyi lakos. A budapesti Eötvös József Gimnáziumba járok, érdekel a közlekedés (legfőképpen a vasút) és a kémia, szeretek utazni, növényt termeszteni, és a haverokkal lógni, szeretem a Balatont, valamint Németországot.

Kedvenc idézeteim:

Wir sind Feuer von der Liebe entzündet.

(Mi tűz vagyunk, a szerelem lobbantott fel bennünket.)

E. T. A. Hoffmann

A mozdony többet tett az emberiség egyesítéséért, mint az összes filozófus, költő és próféta a világ kezdete óta.

Henry Thomas Buckle

Itt alapvetően személyes blogot szeretnék vezetni, de lesznek olyan bejegyzések, mint például a tegnapi, amikben egy közérdekűbb témát, hosszaban, velősebben (és esetleg unalmasan :D) tárgyalok ki. Ezek a témák érdeklődésem és a magyarországi speciális állapotok miatt többnyire közlekededéssel kapcsolatosak lesznek.

Remélem, minél gyakrabban tudok ide mit írni, és lesz(nek) valaki(k), akik olykor-olykor el is olvassá(k) a gondolataimat!